Amikor úgy 16 évvel ezelőtt, a Templomdombi Iskola alapító pedagógusai elhatározták, hogy megfelelnek a szülők, a város és a társadalom kihívásainak, akkor mi vezérelte Önöket és milyen kihívásokra kell itt gondolnunk? - kérdezem Kosztolányi Istvánnét, az Erdei Iskola Alapítvány egyik alapítóját.
Elsősorban a szentendrei Központi Általános Iskolában ellehetetlenült tanuló-tanár kapcsolat, aminek oka a három utcában működő mamutiskola nagy gyereklétszáma volt. Lehetetlen volt közelebbről megismerni a gyerekeket, hiszen hét párhuzamos osztályban tanítva ez évfolyamonként közel 250 főt jelentett. Még mi felnőttek sem ismertük egymást, csak látásból, hiszen több utcányira voltak egymástól az elsősök, másodikosok, harmadikosok, a negyedikesek és középen a felsősök. Minden vágyunk az volt, hogy a gyerekeket nevükön szólíthassuk - és természetesen ők is minket -, hogy elsősorban emberi kapcsolatteremtésre tanítsuk egymást, miközben olyan környezetet alakítsunk ki, ahol mindnyájan jól érezzük magunkat.
1990-ben már négy civil szervezetet hoztak létre, ezek egyike az Erdei Iskola Alapítvány. Szellemi apportként az elhivatottságot és a lelkesedést vitték be a vállalkozásba. Ez elég volt az induláshoz?
Akkor még elég volt, hiszen elsősorban a hasonlóan érző és gondolkozó társakat kerestük meg, gyűjtöttük magunk köré. Mindenki szívesen osztotta meg tapasztalatait, mutatta meg eredményeit. Így halmoztuk fel fokozatosan mindazt a tudást, ami napjainkra a környezeti nevelés alapja lett. Emellett persze már kezdtünk pályázatokat is írni, hogy szervezhessünk találkozókat, tartsunk pedagógus-továbbképzéseket, hogy az összegyűjtött tudást továbbadhassuk.
Az első években arra fektettük a hangsúlyt, hogy a környezeti nevelés módszereit, technikáit megmutathassuk az érdeklődő pedagógusoknak, majd mikor kialakult az igény a környezeti nevelési szolgáltatásokra, létrehoztunk Szentendre történelmi városmagjában, a Templomdombon egy modellértékű módszertani bázishelyet. Ma már folyamatos munkakapcsolatban vagyunk a város és környéke, valamint Budapest pedagógusaival. Témanapjainkra, "hátizsákos erdei iskolánkra" már szeptemberben egész tanévre betelnek a napjaink. A horányi Árnyas Sziget Ifjúsági táborunk is egyre keresettebb, többnyire már egy évvel előre foglaltak vagyunk.
És mekkora volt akkoriban a jelentőségük az erdei iskoláknak?
Akkor már a belvárosi iskolák kezdtek erdei iskolát szervezni, hiszen az ott tanuló gyerekek nem ismerték a természeti környezetet, nem volt kapcsolatuk a fákkal, vizekkel, madarakkal. A kőrengetegből a szabadba vitték őket tanáraik, ahol megtanulták meghallani a madarak hangját, észrevenni a vizek játékát és az esti beszélgetések során meg találhatták egymás lelkét is. Ezek a tapasztalatok indították el az erdei iskolát, mint komplex tanulásra lehetőséget kínáló tanulásszervezési formát a fejlesztés útján.
Milyen szerepet tölt be ma az Erdei Iskola Alapítvány a gyerekek környezeti nevelésében?
A sok éves kutatás, fejlesztés, képzés meghozta az eredményét: egyre több iskolában alakult ki az igény a környezeti nevelés, és különösen annak egyik legelfogadottabb formája az erdei iskola megvalósítására. Ugyanakkor azonban sokan, sokfélét gondoltunk az erdei iskoláról, ami megnehezítette, hogy törvényes lehetőségeket teremtsünk az új utakat kereső pedagógusok számára. Ezért indítottuk el 2000 júniusában - civilek, iskolák minisztériumok stb. összefogásával - az Országos Erdei Iskola Programot, melyet a Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda koordinál a mai napig is. A fogalomalkotás, a minőségbiztosítás útját megjárva jutottunk el odáig, hogy a környezeti nevelés kötelezően része az iskolák pedagógiai programjának, és ezzel egy időben a kormányzati támogatás is megsokszorozódott. Természetesen eközben sajátkörnyezeti nevelési módszereinket is fejlesztettük, és kialakítottuk sajátos programjainkat, melyeknek lényege a kapcsolatteremtés képességének kialakítása, a társakkal valamint a természeti és az emberalkotta környezettel való harmonikus együttélés igényének felkeltése.
Szívesen idézik Kölcseyt: "Minden ismeret kútfeje a tapasztalás...", van-e párhuzam a versrészlet és önök ún. "felfedeztető tanulás" módszere között?
Természetesen, hiszen nem véletlenül választottuk mottóul Kölcsey sorait. Például A fák világa című program-csomagunk, melyhez akkreditált továbbképző programot is indítottunk, az érzékszervi tapasztalástól, az egyéni kutatómunkán át juttatja el a tanár-diák csoportokat az önálló véleményalkotáson keresztül a környezettudatos cselekvésig.
A szülők hányassal osztályozták idei környezetnevelő munkájukat?
A szülőkkel közvetlen kapcsolatunk nincs, ők csak a gyerekek élményeiből ismernek meg minket. Munkánk eredményességét a gyerekek és az őket kísérő pedagógusok jelzik. A visszatérő csoportok például elismerést mutatnak munkánk iránt.
Készülnek-e új módszerekkel a következő nyárra?
Nálunk nem csak nyáron, hanem az egész tanév során vannak gyerekcsoportok. Talán a január kicsit lazább, de témanapokat minden évszakban igényelnek az iskolák. Programjainkat, módszereinket úgy alakítottuk ki, hogy minden környezetben és minden időjárás mellett találjunk értékeket, melyek felfedezésre érdemesek.
Most új szolgáltatásként dolgozzuk ki azokat a tájmegismerő programjainkat, melyeket családoknak, kisebb turistacsoportoknak kínálunk majd. Ezekkel az a célunk, hogy a Dunakanyarba látogatók képzett terepi vezetők segítségével cselekvőként fedezhessék fel a térség természeti és kulturális értékeit.
Stausz Csaba
