A gyerekek hanyatt esnek a programoktól

Ki itt belépsz, hagyj kint minden szomorúságot!

A Pájer Kempingben valami mindig megragadja a gyerekek figyelmét. Itt választják ugyanis meg a legnagyobb ho-ho-ho-horgászt (aminek hatására még a lányok is pecabotot ragadnak), vízen sétálva lehet megcsodálni a nádi veréb fészkét, és végül, mint legszebb álmaikban, még egy valódi sütigyárba is beszabadulhatnak, ahol szabad a kóstolás? Pájer Sándorral az igazi gyerekcentrikus erdei iskoláról beszélgettünk.

Egyik első programpontjuk a "lábáztató növények" meglátogatása. Ezeket a növényeket valóban lábáztatásra használják?
Erdei iskolás nyelven fogalmaztunk! Maga a tábor ugyanis elsősorban a vízi élővilágot mutatja be. A környezetből fakadóan a legtöbb programunk a vízhez kötődik. A "lábáztató növények" alatt azt kell érteni, hogy vízhez közel élő növények: nád, sás, fűzfa? Tehát, ahogy haladunk a vízből kifele. Ezek nincsenek mélyen, hanem igazából csak a lábukat áztatják a vízben.

A lányok is be szoktak nevezni a horgászversenyre?
Persze! Akkor ugye különösen nagy a sikerélmény, ha egy lány fogja a halat? Bár sok esetben a halak önmagukat akasztják fel a horogra, és már csak azt veszik észre, hogy "Jaj, a botomon van a hal!". Hát akkor az természetesen nagy sikítozással és fotózással jár. Mivel ugye sokszor megunják, ha egy perc alatt nincs a horgon a hal, az már katasztrófa a mai gyerekeknél. Akkor elkezdenek bámészkodni, beszélgetni, ez-az, és egyszer csak észreveszik, hogy már viszi az úszójukat a hal, ki lehet venni. Ha némelyik lány nem jön horgászni, mert ?nem szereti?, rögtön megváltozik a véleménye, amikor a barátnője kifog valamit. Akkor már ő is akar! Főleg, ha izgalmassá válik a dolog, van sikerélmény, mert jönnek a halak, mi pedig végig közvetítünk, hogy "most ő a második", "most ő a harmadik" és beindul a harc a helyezésekért.

A tradicionális halászatból maradt valami a Körösnél?
Mi a Hármas Körösnek egy holtága mellett vagyunk. Itt a tradicionális halászatnak egy-egy mozzanatát tudjuk bemutatni, például a merítő háló használatát, amit "teszi-veszi halászatnak" hívnak: leeresztik és rögtön föl is húzzák. Van egy halászati élményparkunk erre egyébként a víz partján, ahol a különböző módszerek le vannak írva és a bemutató eszközöket is megnézhetik a gyerekek. A bemutató hálót pedig ki is próbálhatják a gyerekek a vízen.

Van motorcsónakos programjuk is. Hogyan lehet motorcsónakkal madár megfigyelést tartani?
Természetesen nem robbanómotoros, hanem villanymotoros csónakról van szó, ami sokkal csendesebb és lassabban is halad. A gyerekek beülnek a csónakba, és végigmegyünk vele a holt Körösön, miközben megmutatjuk a különböző élőhelyeket. Kitérünk a halakra is, elmondjuk, melyik hol található, mik a szokásaik, például hogy az amur mennyire szereti a nádlevelet, hogy hogyan nyúl ki érte a vízből. Gyakran láthatnak is ilyet. Megmutatjuk a nádiveréb fészkét a nádasban, hogy hogyan kötözi rá pont öt darab nádszálra a fészkét, milyenek a tojásai, hogy néz ki maga a madár. Mindezeket a vízről mutatjuk meg, tehát nem a partról mutogatunk, hogy ott repült egy ilyen-olyan madár, hanem lényegében "a vízen járva" keressük fel ezeket az állatokat, például a vízi csirkét. Az is nagyon érdekes! Reggel hatkor felváltja az egyik szülő a másikat, tizenkét órát kotlik a fészken, addig a másik táplálkozik, aztán este hatkor újra váltják egymást.

Milyen sebességgel halad egy ilyen villanymotoros csónak?
Maximum négy-öt km/h. Mintha sétálnánk. És olyan is valóban: befordulunk minden élőhelyre, ha találunk valamit, megállunk, szemügyre vesszük. Mindez a partról nem látható.

Az Ön számára melyik a legérdekesebb élőlény a holt Körösön?
A nádi veréb. Nem is maga a madár, hanem a fészkelése. Ahogy a nád sűrűjében megrakja a fészkét. Fölfűzi öt szál nádra - nem tudom, hogy számolja ki, de mindig öt szálra. És zacskóként lóg ott a fészek. De az amur is nagyon érdekes, hogy kijön a vízből a nádlevélért, és lehúzza magának. Vagy a harcsa táplálkozása. A harcsa ugyanis vadászik. Ezt a gyerekek nem látják, mert a víz alatt történik, de elmeséljük nekik. A legnagyobb élmény a nádi veréb fészke. Mindig kijelölünk egy-egy fészket, amit be tudunk mutatni, odahajlítjuk a nádat, és meg lehet nézni egyenként, olyan fél méterről. Ha jókor érkeznek, még a khakiszínű pöttyös tojásokat is láthatják benne, vagy a fiókákat.

A Pájer Kempingben töltött erdei iskolának van még egy különlegessége, ha jól tudom.
Nem csak az élővilágot vizsgáljuk meg, hanem kitérünk az élelmiszeriparra is. Ennek van egy hagyományőrző része, amikor a gyerekek megismerkedhetnek a régi, kemencében sütött péksüteményekkel, és van egy mai része is, amit a saját pékségemben tartunk, ahol a gyerekek a modern technológiát is láthatják, hogy hogyan készítik gépekkel a kenyeret és a süteményt. Ehhez hozzátartozik egy kézműves foglalkozás és egy időutazásos kóstoló is. Tehát megvizsgáljuk, hogy a régi, hagyományőrző sütemények világából hogyan jutunk el a mai modern péksüteményekig. A gyerekek mindent megkóstolhatnak - ettől a programtól egyszerűen hanyatt esnek.

Nagyüzem a sütigyárban

Minek tartja magát inkább, pékség vezetőnek vagy szállásadónak?
Mindegyik saját vállalkozás, "édes gyermekem". Szeretem a sokszínűséget, ezért jó az erdei iskola is, mert a különböző programokban mindig rácsodálkozhatunk a gyerekekkel a világ dolgaira. Nagyon jó gyerekekkel foglalkozni, nincs annál jobb, mint amikor rá tudom irányítani valamire a figyelmüket. Hol nehezebben, hol könnyebben, de azért mindig sikerül.

Pájer Kemping
www.pajerkemping.hu